PASI…?

Péntek délelőtt fél tíz. Üres a metrókocsi, talán ha négyen hempergünk szanaszét. Minden normális ember nyaralni ment, vagy dolgozik. – Kényelmesen vagyok: mellettem, előttem senki nem ül. Előveszem Motl gyerek kalandjait, és belefeledkezem. – A belvárosnál bevonul egy Armani öltöny. Hely van bőven. Lehuppan velem szemben. (Motl gyerek élete első vajas zsemlyéjét kapja.) – Csak egy pillanatra hagyom ott enni a zsemlyét: felpillantok… Barber- szabta borosta, kurvaokostelefon, kocsikulcs a kézben ( nemsuzuki). Tükörlencsés trendi szemüveg mögül szkennel. Pfff… – Zsemlye mellé már kávét is kapott a taknyos, mert átvészelte az éjszakát. ( miarossebetbámulszmég?!) Namerhogy az anyja, aki mindig sír, odaadta jó pénzért, hogy éjjelente aludjon egy szobában az öreg méltóságossal. – Armanit velem szemben rohadtul zavarhatja, hogy nem veszik észre, ( csak én vagyok, tehát én ) így megpróbál még jobban feltűnni: két karját szétdobja, egyik talpát fellendíti a másik combjára. A cipője az orrom elé kerül: jódrágalehetett. Nem hoz lázba. ( azért fizetnek vajas zsemlyével, mert az öreg azzal fenyegette a Motl gyereket, hogy megharapja. whehhe .) – Dózsa György út. Cihelődök. Bájgúnárt pillantásra sem méltatva felállok, megyek az ajtóhoz. Árpád híd. Gúnár szorosan mögém áll, mintha nem férne el a tömegtől, – majd amikor nyílik az ajtó, meglök, és előttem kivonul… Hüjemajom, te! Azt sem veszed észre, ha nem akarnak észrevenni?! Te úgy veszel le egy nőt a lábáról, hogy fellököd?! Azt hiszed, attól leszel fontos, hogy annak öltözöl?! – Hülyegyerek, figyelj! Ha azt akarod, hogy a lábaid elé boruljon a nő, akkor menj el vele könyvet guberálni, vigyél neki vízelzárószelepet, vagy állíts be hozzá egy ajtóval! Mindenekelőtt mutasd be a kutyádnak, és nevettesd meg!