Kispest, helyijáratú villamos. Ülünk, várjuk az indulást. Néhányan még lihegve fellibbennek, eloszlanak. Bambulok. Arra riadok, hogy egy banyatank landol a lábamon. Lenézek. Nyugszik. Ott, a Guess bőrbakancsomon. Lenne hely bőven másutt is. De ez ott akar…
Felsandítok a tulajra: jólöltözött (nálam jobban) idősebb hölgy (max. 2évvel idősebb nálam) áll mártírarccal (szorosan) mellettem (inkább rajtam)…
Szemöldököm felszalad a sapkám alá, de úgy döntök, hogy hagyom szenvedni. Bakancsomat meg majd kipuccantom. Próbálom kitalálni a miértjét. Körülnézek: ülnek nálam sokkal fiatalabbak is, rondább cipőben. Lehet, hogy a sapkám nem tetszik? Vagy belőlem nézte ki csak, hogy felugrok, átadom a helyemet…? Megtenném, de kényszer alatt megkutyálódom. Sajnos, a dafke erőt vesz rajtam, és békésen ücsörgök tovább, lábamon a tízkilónyi nagybevásárlással. Ekkor a jólöltözött hölgy (szenesembert kenterbeverve) elkezdi az orrát szívni. Hangosan. A velem szemben ülő kislány is felkapja erre a fejét a matekkönyvéből. Összenézünk. Az ő szemöldöke is a sapkája alá keveredik. A hölgy még egyszer-, aztán még tovább szívja az orrát…
Előveszek a táskámból egy papírzsebkendőt, és kedves mosollyal nyújtom a hölgy felé.
Sosem látott undorral pillantott a zsebkendőre, majd sértődötten lekapta a lábamról a pakkját, és beljebbvonult…
Just Me 